Élet a városban

Panauti egy csodálatos középkori nepáli kisváros és a belváros ahol mi lakunk vörös téglákkal kirakott utcáival épp a világörökség címre pályázik. Nepál sosem volt a brit birodalom része, a Kathmandu völgy körüli városok jellegzetes 500-800 éves ázsiai városok szembetűnő európai behatás nélkül.

Ami európai szemmel szembetűnő az a szemétszállítás teljes hiánya. Az ember azonban pár nap alatt megszokja a mindent ellepő szennyet és a szeme már csak az egészen durva dolgokon akad fenn. Utána már bőven tud örülni a hely szépségének amíg fenéken nem akarja harapni egy ki tudja miért rossz kedvű kutya.

 

Belvárosi téglaház

Itt el is jutottunk a következő fontos különbségig. Állatok! Ehh, mit állatok? ÁLLATOK! Mindenhol. Az emberek itt még teljesen együtt élnek háziállataikkal, nem úgy mint nálunk. A másfajta együttélés mindenféle furcsa helyzeteket produkál, úgyhogy elsétálni bárhova új és szokatlan élményeket ad.

Állatok a belvárosi utcaköveken

A reggel óriási koncerttel indul. Fecskék, verebek, galambok, rigók, sok-sok varjú (kisebbek mint otthon) és mindenféle más furcsaság amiről nem tudom hogy micsoda. Pirkadatkor kezdenek és az egész völgyet bezengik. Aztán ott vannak a házi madarak, a kakasok lelkesen köszöntik az új napot és tényleg napkeltével kukorékolnak. A tyúkok meglepően nagyok és boldogok, ugyanis szabadon mászkálnak az utcákon, rengeteg kiscsibével.

A brémai muzsikusok

Aztán persze ott vannak a kutyák mindenhol. Sokfélék. Van amelyiktől ha egyedül sétálok tartok. Nekünk is van kutyánk, vele nagyon jóban vagyok. Csak úgy hívom, hogy „monster” mert imádja elkapni a pulcsim szélét vagy a nadrágomat és rángatni. A tehén természetesen itt is szent állat és sok helyen látni. Nem összekeverendő a buffaloval (magyarul talán bölény, olyan mint nálunk egy fekete tehén) ami nem szent állat és mindenhol lehet kapni a sült húsát. Van egy gyanúm, hogy ügyesen megkerültek egy problémát. Nagyon sok kecske is heverészik mindenhol a városban. Ennek megfelelően természetesen rengeteg állati ürülék is hever mindenhol. Nem csoda, ha nem szabad a házba bemenni az utcai cipővel.  Ami még nagyon érdekes, hogy ezen az óriási állatfarmon alapvetően béke van. Ma egy kis kecskét láttam ami lelkesen öklelgette a fejével a nála nagyobb kutyát. Az rá se bagózott. Úgy tűnik beállt egy alapvetően egyensúlyi állapot, legalább is napközben ahol mindenki nagyjából a helyén van. Egyébként bárhova mentek errefelé vagy Indiában hasonlóval fogtok találkozni.

Reggeli kecskeszállítás

Az embereknek a mindennapokban természetesen gondoskodniuk kell erről a rengeteg háziállatról. Adják, veszik, fejik, etetik őket és részben belőlük élnek. Ezen kívül rengeteg kétkezi szakma van. Tégla égetés, seprű készítés, fafaragás stb… Sok mindent emberi erővel szállítanak, sokan hatalmas hátukra kötött batyuban hozzák-viszik a szalmát, a murvát, mindent! Fogok majd hosszabban írni a kasztokról, de elöljáróban annyit, hogy látszik a mindennapi életben is a létezésük.

Seprűkészítő nők

Az élet másik nagyon fontos helyszíne a folyó. Mint már írtam a vezetékes víz nálunk is csak amúgy pszeudo módon létezik, sok macerával és nagyon nehézkesen rá lehet fogni, hogy van valami olyasmi, és én ráadásul egy középosztálybeli családnál lakom. A szegényeknél úgy képzelem, hogy sokszor ez sincsen. Úgyhogy a nők a folyóban mosnak, mosogatnak, és mosakodnak. A ruhákat csak a válluknál és a hasuknál bontják meg és úgy tudnak ruhában mosakodni, hogy nem mutatnak magukból semmi olyat ami tilos lenne. Gyakran látom ahogy a hosszú hajukból csavarják ki a vizet, amikor a folyó mellett sétálok vagy leülök a partra cigarettázni.

Élet a folyón kedvenc üldögélős helyemről

A másik nagyon fontos helyszín a városban a teaház. Annak ellenére, hogy láttam részegeket, az emberek itt a mindennapokban sokkal kevesebb alkoholt isznak, mint mi Európában. A teaház az ahol az emberek társasági életet élnek és ahova leülnek egy félórára beszélgetni. Úgy tapasztaltam, hogy minden ilyen helyen lehet kapni valamit enni, vagy egy egyszerű zöldséges curry-t vagy valami olajban sült ételt. Nagyon jó hangulata van ezeknek a helyeknek. Lehet, hogy egy európainak elsőre ijesztőnek tűnhetnek, sőt lehet, hogy aki erre jár tart az ételtől amit itt adnak, de én úgy tapasztaltam, hogy nem kell félni.  A fűszeres, tejes teát most már egy hete én is legalább naponta négyszer iszom, és mindig ilyen kis szűkös házias teaházakban, és semmi baja a gyomromnak. Úgyhogy csak bátran élvezzétek, ha lesz rá lehetőségetek! Mindenki kedves és szívesen lát!

  

A teaház és s séf

A város bár maga mindössze harminc ezer lakosú, sokkal nyüzsgőbbnek tűnik, hiszen az egész környéke termőföldekkel, így emberekkel és kis falvakkal van körbe véve. Nyugatra hatalmas hegyek terülnek el 3500-4000 méteresek. Az óvároson kívül van a kereskedelmi rész egy hosszú utca, boltokkal, bankkal ahol minden alapvető dolog beszerezhető, sokszor rendkívül olcsón (például elem 40 Ft/db, doboz cigaretta 400 Ft, fogkrém 100 Ft).

A bevásárlóutca

Naplemente hatkor van, utána megáll az élet. Egyszer sokáig mászkáltam, mert még be kellett szereznem dolgokat. Az utolsó helyről fél 8-kor dobtak ki és mikor hazafelé mentem már teljesen kihaltak voltak az utcák. Zseblámpámmal világítva gyanakodva kerülgettem a bandákba verődő kutyákat és megkönnyebbültem amikor végre bejutottam a zárt falak adta biztonságba.