Így tehát napokra Kathmanduban ragadtam. Anil befogadott magához. Meg kellett hát tanulnom egy keleti nagyvárosban élni valamennyire, különben csak ülhetek a szobában és téphetem a hajamat a reptér szigorúan zárkózott kommunikációján, aminek esszenciája az, hogy a leghatározottabban próbálnak semmit sem mondani. Az egyetlen igazán nagy város Nepálban Kathmandu. Két milliós… Tovább
Ram egy érdekes ember. Most, hogy már sok-sok napot töltöttem vele egyre jobban megismerem őt. Ahogy halmozódnak az apróságok egyre jobban látom, hogy sok mindenben elüt az átlagos nepálitól. Hogy életútja mennyire jellemzi a nepáli társadalomban éppen zajló forrongó változásokat, azt nem tudom, de biztos, hogy sok mindenben ő is… Tovább
A második nap egy enyhébb, de szintén 1000 m-es mászással telt. Na, de hogy is kell elképzelni az útnak ezt az első szakaszát? Nepál legnépszerűbb turista útvonalán haladtunk az első két napban, ami Nayapultól Poon Hill-ig hozott fel minket kb. 2000 méter szintkülönbséggel. Az út tömve van turistákkal, fölfele lefele… Tovább
Nahát véget ért a tábor. Az utolsó este már a pihenés és lazítás jegyében telt. Február 17-e Shiva napja a tavasz megérkeze, az egyik legfontosabb ünnepnap. Nem mellesleg a rituális marihuana fogyasztás napja is, vagyis fél Nepál vigyorog és tüzeket gyújt. Mindenhol tüzek lobbannak fel, az utca közepén a házak… Tovább
Panauti egy csodálatos középkori nepáli kisváros és a belváros ahol mi lakunk vörös téglákkal kirakott utcáival épp a világörökség címre pályázik. Nepál sosem volt a brit birodalom része, a Kathmandu völgy körüli városok jellegzetes 500-800 éves ázsiai városok szembetűnő európai behatás nélkül. Ami európai szemmel szembetűnő az a szemétszállítás teljes… Tovább
A ház amiben lakunk Anilék családi háza. Most összesen 10-en lakunk benne. Itt laknak Anil szülei. Az idősebb bátyja és annak a felesége, és a 18 éves fiuk. Bár a mindennapjaikat Kathmanduban töltik, most, a „tábor” idejére itt lakik Anil, a felesége és a 14 hónapos kisfiuk is. A ház… Tovább
Nohát ma már tényleg megérkeztem és minden kiderült. Kiléptem a hotelből, ami választófal volt köztem és a valódi Nepál között. A nyugati turista életmódja amúgy egy ilyen keleti hotelben gyarmattartói. A személyzet hajbókol előtte, mindenre „yes sir” a válasz és mindenki a jattra hajt. Ettől fogva lényegében nem emberi lény… Tovább
