Nagyvárosi élet

Így tehát napokra Kathmanduban ragadtam. Anil befogadott magához. Meg kellett hát tanulnom egy keleti nagyvárosban élni valamennyire, különben csak ülhetek a szobában és téphetem a hajamat a reptér szigorúan zárkózott kommunikációján, aminek esszenciája az, hogy a leghatározottabban próbálnak semmit sem mondani. Az egyetlen igazán nagy város Nepálban Kathmandu. Két milliós… Tovább

Bezárt orszag

A Turkish Airlines TK-726-os számú Isztanbulból Kathmanduba közlekedõ járata 2015. március 3.-án, szerda reggel 7:25-kor kísérelt meg landolni Tribhuvan nemzetközi repterén, Nepál fõvárosában. Az 1400 méteren fekvõ picike nemzetközi reptéren való landolás nem mindig zökkenõmentes, a helyi légitársaságok hírhedtek a rendszeresen ismétlõdõ balesetek miatt. Azon a reggelen a pálya csúszós… Tovább

Kathmandu

A reggel szomorú búcsú hangulatban telt. Anilék elindultak nyolckor Kathmanduba. Én még maradtam egy utolsó dal bhatot enni a családdal. Szakítottam európai beidegződéseimmel a déli ebéddel kapcsolatban, ami eddig rendszeres hitetlenkedés és mulatság tárgya volt, és rendes nepáli módon délelőtt fél 11-kor megebédeltem. Nem fért a fejükbe, hogy hogyan bírom… Tovább

Minden kiderül

Nohát ma már tényleg megérkeztem és minden kiderült. Kiléptem a hotelből, ami választófal volt köztem és a valódi Nepál között. A nyugati turista életmódja amúgy egy ilyen keleti hotelben gyarmattartói. A személyzet hajbókol előtte, mindenre „yes sir” a válasz és mindenki a jattra hajt. Ettől fogva lényegében nem emberi lény… Tovább

Nepál!

Most csak nagyon gyorsan írok egy pár sort. Tegnap délután megérkeztem Nepálba. Nagyon durva pánikkal indult az egész. Nem volt még meg mindig a kapcsolatom az SCI szervezethez. Reggel még kétségbeesetten írtam egy E-mailt olyan címekre amiket korábban nem próbáltam. De mivel rögtön utána jött a 4 órás repülés tudtam,… Tovább