A ház ahol élek

A ház amiben lakunk Anilék családi háza. Most összesen 10-en lakunk benne. Itt laknak Anil szülei. Az idősebb bátyja és annak a felesége, és a 18 éves fiuk. Bár a mindennapjaikat Kathmanduban töltik, most, a „tábor” idejére itt lakik Anil, a felesége és a 14 hónapos kisfiuk is.

A ház kívülről(a kutyát úgy hívom Monster)

A panauti ház faragásokkal díszített, három szintes régi épület, több mint 100 éves. Anilék magasabb kaszthoz tartoznak, szülei nagyon rendszeretők, úgyhogy a Nepáli vidéki mércével mérve egy jól szituált házban lakom. Ez is, mint a házak legnagyobb része, amit láttam téglából épült. Az út mellett több téglagyárat is láttam, ez a legfontosabb építőanyag.
A ház L alakú, az utcafronttal ellentétes oldalon belső udvarunk van. A harmadik emeleten az L elnyúló része a tetőterasz, ott szoktunk napot szívni magunkba. A rövidebb száron van a konyha. A sarokban lehet föl le közlekedni, enyhén meredek falépcsőkön. Itt döngölt földpadló van.

A lépcsőház

A második és az első emeleten vannak a lakószobák. Az L betű hosszabb szárán nyitott erkélyek vannak, a szobák közvetlenül azokra nyílnak. Ez az esti hidegben elég kellemetlen tud lenni.

Alacsony ajtók

Az első szinten van a nappali és a TV, méghozzá az L betű rövidebb szárában.
A földszinten lehet kimenni az udvarra, ami kakasokkal és csirkékkel van tele. Itt van a vízes blokk is, amiről majd hamarosan bővebben mesélek.

Egy nap valahogy így néz ki: A ház hindu lakói hajnalban, egy órával napfelkelte előtt, kb fél 6-kor kelnek. A nők felöltöznek és elindulnak a folyók találkozásához, ahol napkeltekor vizet mernek és hazahozzák. Ez vallási rítus, a hajnalban vizet hordó nőt bármilyen módon megérinteni szigorúan tilos. A férfiak közben elkezdik intézni reggeli dolgaikat, esetleg jógáznak, bevásárolnak.

Mi, a sokáig alvók 7 körül kelünk. Én egy hálózsákkal és nagyon meleg paplannal alszom. Ebben legfeljebb hajnalban fázok néha egy picit amikor a levegő kint fagypont körüli, bent pedig olyan 8-10 fokos lehet. Fűtés nincs. A reggeli nap fél 8-kor kezd el besütni az ablakon, akkor beleugrom a meleg nadrágba, felveszem a kabátom és egy kicsit leülök a napfénybe az ablak mellé. Egy fél óra múlva kopogtat Anil, hogy lassan mehetek reggelizni. Ilyenkor felmegyek a tetőteraszra ahol már vígan süt a nap. Hamarosan valamelyik nő a kezembe nyom egy tojást valamilyen formában (főtt vagy rántotta) és egy csajka forró, tejes-fűszeres teát. Ezt a továbbiakban csak egyszerűen teának vagy chai-nak fogom hívni.

Reggeli

Mire ezzel végzek elég meleg kezd lenni ahhoz, hogy levegyem a kabátom. Ilyenkor szokott megérkezni Ginny és általában megbeszéljük, hogy milyen témával foglalkozzunk az iskolában.

Az iskola 10:15-kor kezdődik, de előtte még cigarettasétát szoktunk tenni, ugyanis a házban, hiába sok a nyitott tér, tilos dohányozni. Cigarettát minden sarkon lehet venni, és általában szálanként, úgyhogy miután kiléptünk a házból, a legközelebbi kipakolós hely felé indulunk. Ilyenkor Anil is rá szokott gyújtani, ezt általában a templom kertjében, vagy a folyók találkozásánál tesszük. Ezzel kapcsolatban semmilyen tiltás nincs.

Az iskolában 1-től 2-ig ebédszünet van. Akkor hazaszaladunk ahol kapunk ebédet. A konyhai étkezőasztalhoz szoktunk leülni és az idősebb testvér felesége szolgál ki minket. A menü nem változatos, de nagyon finom. Széles fémtálon kapunk egy adag rízst és hozzá „levest”. Ezt megihatjuk vagy ráönthetjük a rízsre. Mindig van valamilyen párolt zöldség, ez az első napokban spenót szerű növény volt(saag), most már két napja újhagyma levél. Az egészhez tartozik valamilyen curry egy kis tálkában. Eddig volt krumpli, gomba és egyszer egy kis csirke is. A hinduk kézzel esznek. Első nap megpróbáltam én is, de Anil kinevetett és aztán kért nekem egy kanalat. Az étkezéshez jár egy nagy fémpohárnyi víz is. Mi szigorúan forralt vizet kapunk, amit egy hatalmas agyag edényben tárolnak. Amúgy minden alapanyagot saját maguk termelnek, vagy a környékről szereznek be. Így kb 600 Ft-ból egy napig tudnak etetni 8 embert. Étkezés előtt és után a tetőn lévő csapnál kezet mosunk. Egyszer evés után elfelejtettem kezet mosni és Anil anyukája teljesen fel volt háborodva, hogy ilyet nem lehet. Teljesen logikus, hogy egy kultúrában ahol a kezükkel esznek az emberek az elvárás. És hiába vagyok a kézzel evés alól hivatalosan felmentve azért a szabály az szabály marad. 🙂 Anil egyébként nevetett és mondta, hogy már 15 éve vendégeskednek náluk külföldiek, de ez megmaradt. Azt is mondta, hogy amikor először hozott ide embereket anyukája rémülten a szája elé kapta a kezét és azt mondta, hogy „Ebbe a házba? Dehát a keresztények marhát esznek!”

Anil és a kisfia

Ebéd után még ragyogó napfényben fekszünk egy fél órát a teraszon aztán visszamegyünk délutáni órákat tartani. Fél 4 körül végzünk, akkor általában van egy óra szabadidőnk. Ezt is most ebben az órában írom. Ezután valamilyen program jön, általában sétálunk 1-2 órát a környéken. A nap 6 körül megy le, úgyhogy mire hazaérünk megjelennek az első csillagok az égen. Mivel kevés a fény ezért rengeteg szokott ragyogni. Ilyenkor már hűl az idő, úgyhogy vagy leülünk együtt a nappaliba TV-t nézni és Anilék kisbabájával játszani, vagy bezárkózunk szobáinkba. A ház szabálya az is, hogy fiúk és lányok nem alhatnak egy helyen, ha nem házasok, úgyhogy én Anillal, Ginny pedig Anil feleségével oszt meg egy szobát. Fél 8, 8 körül aztán vacsora van, ami ugyanúgy zajlik mint az ebéd. Utána már nagyon hideg van, úgyhogy 9 körül mindenki elkezd visszavonulni.

A cipőket az első emeleten le kell venni és a házban mezítláb közlekedünk. Elalvás előtti pisilés egy rendkívül körülményes dolog. Az ember felhúzza a pizsamájára a meleg nadrágját lesiet az első emeletig a cipőjéért. Azt gyorsan felveszi, majd lemegy a földszintre. Kinyitja a trükkös nepáli zárat, majd átmegy az udvaron. A wc előtt átveszi a wc papucsot (mert a wc a zuhanyzó is egyben). Utána ugyanezt eljátsza visszafelé. Ilyenkor már 2-3 fok körül van. Miután felért és belebújt a hálózsákba reménykedik, hogy egy óra múlva nem kell ugyanezt megismételni és napközben úgy igyekszik vizet inni, hogy ez így is legyen.

A szobánk

10 körül szoktam lekapcsolni a lámpát, az nálatok olyan délután 5 fele van és most már 11-kor el tudok aludni.