Nahát tegnap sikeresen megérkeztem Dubaiba. A Wizzair járata az új reptérre teszi le az embert, ami kb másfél óra tömegközlekedéssel a központtól. Már persze, ha pont jön a busz, ami most 2015-ben minden óra egészkor jár. Az emirátusokba 2014 márciusa óta nem kell vízum egyszerűen nyomnak egy pecsétet az útleveledbe és már bent is vagy. Nincs semmi különösebb ellenőrzés senki nem kérdez semmit. Buszjegyet a reptéren a buszmegállóban, automatából tudtam venni. Sima jegyet nem adott a gép, csak feltöltőset, mint a londoni Oyster. 25 dirham volt (1 dirham kb 73 ft) de elég volt a másfél napig amíg itt voltam.
Na de egy kicsit kevésbé konkrétan. Dubai? Így sikerült intéznem az átszállást Kathmandu felé. Mivel úgy gondoltam magamtól sosem utaznék az Emirátusokba, ezért a mostani lehetőséget kihasználtam és úgy szerveztem, hogy két éjszakát, és egy teljes napot itt töltsek. Féltem, hogy valami furcsa őrült rongyrázással találkozok itt, de a sivatag világ életemben izgatott. Így aztán még otthon befizettem magam egy félnapos solymászati bemutatóval összekötött sivatagi természetnézésre, így a mai napomat reggel 6-kor már ezzel kezdtem. Nem csalódtam.
A solymászati bemutató is érdekes volt. Persze a solymászat nem innen indult. Még régen valami ismeretterjesztő filmből emlékeztem rá, hogy Mongóliában használnak talán legrégebb óta sólymokat vadászathoz. De a vándorsólymok útban Afrika felé átrepülnek a Perzsa-öböl országai fölött is és a helyi beduinok megtanulták befogni és hússzerzésre használni őket.
Sólyom és ember között alapvetően a kaja az egyetlen dolog ami megteremti a kapcsolatot. A sólymok nem a legszociálisabb madarak. A solymász ezért különböző trükkökre kényszerül, hogy a madarat magához kösse és ha mindent jól csinál akkor is fenn áll a veszélyes, hogy a madár egyszer csak mégis elrepül.
A sólyom ütéssel öli meg az áldozatát és utána száll le rá elfogyasztani azt. A solymász hetekig tartó tréninggel kondicionálja a madarat. Először megérteti vele, hogy a kesztyű biztonságos, majd tudatosítja benne, hogy csak akkor kap enni, hogyha rászáll a kesztyűre. A kulcsa a dolognak, hogy a madarat addig lehet újra befogni, amíg éhes. Hogyha nem éhes akkor nem érdekli semmi és egyszerűen tovább repül. Amikor tényleg vadászatra és nem bemutatókra használták a sólymokat, akkor épp ezért kutyával vadásztak. A vadász akkor engedte fel a sólymot amikor a kutya megriasztotta a prédát, így miután a sólyom zuhanó (akár 300 km/óra) ütésével eltalálta azt a vadásznak volt ideje odaérni mielőtt a madár lakmározni kezdett.
Itt aztán nekem is a kezemre ült a madár. Láthatjátok a fején a sisakot. Az állat szinte teljesen a látásával (sólyom szemű hehe) érzékeli a világot, úgyhogy ha sisak van rajta, akkor gyakorlatilag kikapcsol. Régen a vándorló beduinok még bevarrták egy öltéssel a madár szemét, hogy ne lásson. A beduinokat egyébként mára már az állam letelepítette, házakat és földet adott nekik ahol növényeket termesztenek.
A madár az öböl környékén a modern orvosságok nélkül nem éli túl a nyarat, a meleg miatt egy gomba végez vele. Így a befogott madarat régen a nyár közeledtével elengedték.
De azon kívül, hogy ilyen szép és hasznos dolgokat tanultam az igazi élmény a sivatag volt. Meggyőződésem, hogy sem a Prófétát, sem pedig a vallást és a kultúrát amit teremtett nem lehet megérteni anélkül, hogy ne számolnánk azzal milyen élményt nyújt egy igazi sivatag. Ma életemben először lehetőségem nyílt egy igazi sivatagi élményre. Az első dolog amihez hasonlítani tudnám az a tenger. A szél ugyanis fúj és a homok állandóan mozog és ez nem valami elvont dolog. Az ember látja ahogy változik körülötte a világ. A lábnyomaim pár perc alatt eltűntek. Ha felléptem egy dűnére homokfolyam indult meg a lépéseimtől. A homok néha tömör néha belesüpped az ember lába. Nem egyszínű, néha vöröses réteg van a tetején és a sárga minden árnyalatában tud játszani.
Rengeteg ilyen képet csináltam
A tájban néha fákat találunk. A túlélés nehéz, de sok faj alkalmazkodott hozzá. Nem valami élettelen pusztának, hanem keményen harcoló élettérnek kell elképzelni ami az ember körül zajlik. Víztartó növények, vízrablók, vízmegkötő gyökerek. Rovarok, kígyók antilopok. De az ember szempontjából a legfontosabb sivatagi állat a teve. A teve tette lehetővé Arábia és a sivatag meghódítását az emberi faj számára. A teve Marokkótól Indiáig hatalmas tiszteletnek örvendő állat. Dubaiban a tevét, hasonlóan ahogy nálunk a lovat, ma már nem elsősorban munkaállatnak tartják. Hatalmas versenypályák vannak például és mindennaposak a teve versenyek. Vagy turistákat ültetnek rájuk. A tevék amikor nem dolgoznak szabadon mászkálnak a sivatagban. Van egy honos nagyobb fa fajta, aminek a tevék az alsóbb leveleit lelegelik így itt csak egyszerűen „teve esernyő”-ként emlegetik.
A sivatagban valami magasztosat és hatalmasat éreztem. Mindenem tele ment homokkal, a februári napsütés pedig kiégette belőlem az otthoni hideg utolsó morzsáit is. A sivatag erejét egy fél nap után is szinte tapinthatónak éreztem. Nagyon remélem, hogy lesz még alkalmam visszatérni egyszer egy sivatagba és pár napot eltölteni egy sátorral és rengeteg vízzel.
