Utazásom második szakasza másmilyen lesz, mint az első. Az utolsó iskolai napon még Panautiban belebotlottunk Ashokba aki Anil ismerőse szegről végről, nem mellesleg évek óta túravezető a hegyekben. Így aztán aznap délután nála vendégeskedtünk és egy csésze tea közben összeraktuk, hogy mire is van nekem szükségem ahhoz, hogy a hegyekbe… Tovább
A reggel szomorú búcsú hangulatban telt. Anilék elindultak nyolckor Kathmanduba. Én még maradtam egy utolsó dal bhatot enni a családdal. Szakítottam európai beidegződéseimmel a déli ebéddel kapcsolatban, ami eddig rendszeres hitetlenkedés és mulatság tárgya volt, és rendes nepáli módon délelőtt fél 11-kor megebédeltem. Nem fért a fejükbe, hogy hogyan bírom… Tovább
Nahát véget ért a tábor. Az utolsó este már a pihenés és lazítás jegyében telt. Február 17-e Shiva napja a tavasz megérkeze, az egyik legfontosabb ünnepnap. Nem mellesleg a rituális marihuana fogyasztás napja is, vagyis fél Nepál vigyorog és tüzeket gyújt. Mindenhol tüzek lobbannak fel, az utca közepén a házak… Tovább
(nem tudok ma képeket feltölteni, HTTP hibában végződik minden próbélkozásom, úgyhogy azokat később pótolom) Vége a tanításnak! Tegnap megtörtént az utolsó tanítási napunk is, ahol már igazából nem is tanítottunk, de megtapasztaltam milyen érzés lehet politikusnak lenni. Még szerencse, hogy vasárnap bevittem a suliba az Európa térképeket. Na de inkább… Tovább
Na de mi a mi dolgunk ebben az egészben? Milyen érzés tanítani? Hát megmondom őszintén nagyon nagyon izgalmas! Bizonyos keretek adottak. Az osztályterem a fejekben egy világosan elhatárolt terület, nem csak akkor kéredzkednek el amikor ki akarnak menni mondjuk wc-re, hanem akkor is bekéredzkednek amikor vissza jönnek. Felállással köszönnek, és… Tovább
Most már több mint egy hete egy nepáli iskolában tanítok. Állami iskolában. Nepál azonban tele van nem állami, hanem magániskolákkal is. A magániskolák azon kívül hogy pénzbe kerülnek, jobb oktatást adnak, tiszta, modern épületekben vannak. Van itt a közelben egy bentlakásos magániskola az egyik legnevesebb Nepálban. Egy ismerősünk azt mesélte,… Tovább
Panauti egy csodálatos középkori nepáli kisváros és a belváros ahol mi lakunk vörös téglákkal kirakott utcáival épp a világörökség címre pályázik. Nepál sosem volt a brit birodalom része, a Kathmandu völgy körüli városok jellegzetes 500-800 éves ázsiai városok szembetűnő európai behatás nélkül. Ami európai szemmel szembetűnő az a szemétszállítás teljes… Tovább
Nepálban, vidéken az egész élet az áramellátás körül forog. Az előbb leírt napi ritmust nagyjából tartani lehet mindig, de az, hogy ezen kívül még mi fér bele az nagyon sok mindentől függ. Például: Víz ellátás minden nap hajnalban egy órán át van. Ebben az órában elektromos pumpával lehet felnyomni a… Tovább
A ház amiben lakunk Anilék családi háza. Most összesen 10-en lakunk benne. Itt laknak Anil szülei. Az idősebb bátyja és annak a felesége, és a 18 éves fiuk. Bár a mindennapjaikat Kathmanduban töltik, most, a „tábor” idejére itt lakik Anil, a felesége és a 14 hónapos kisfiuk is. A ház… Tovább
Kezdünk nagyon berendezkedni itt. Tegnap megjött a lány is Hong Kongból. Ő Eugenia, vagyis Ginny. Itt éppen Anil magyaráz neki valamit a templom kertjében. Ma reggel már együtt mentünk vele a suliba, és foglalkoztunk az osztályokkal. A tegnapi éjszakai utunk a reptérre, elég kalandosra sikeredett. Anil egyik ismerőse vitt ki… Tovább