Szóval itt ülök a hatodik nap végén 3200 méter magasságban. A helyzet, tovább bonyolódott. Hajnalban hatalmas mennydörgésre keltem és szakadó esőre. Ez önmagában még nem adott volna okot aggodalomra, a hegyi időjárás gyorsan változik. A helyzet kilenc körülre stabilizálódott, de mivel amúgy is rövid napot terveztünk, ezért az időveszteség nem… Tovább
Az ötödik napon elindultunk újra felfelé. A következő napokban több, mint 2000 métert fogunk emelkedni, hogy elérjük végcélunkat. Ahova mi megyünk, oda a felfelé menetel elsősorban pszichológiai, és nem fizikai kihívás. Pszichológiai, mert meg kell őrizni a lelki egyensúlyt, hogy az ember jó döntéseket hozzon és hogy a megfelelő sebességgel… Tovább
A narratívám lassan kezd feloldódni a hegyben. Ó, de narratíva nélkül nehéz történetet mesélni, úgyhogy el nem tudom képzelni mivel szolgálhatok helyette? Talán megpróbálom elmesélni, hogy mi is történik itt reggelente, jó? A hegyi levegő kicsit megzavarta a biológiai órámat, úgyhogy amióta itt vagyok napfelkelte előtt ébredek. Mivel a hálózsákon… Tovább
A harmadik este. Az első mélypontom. Kint száll a köd, míg én bent fekszem a sótétben, az ablak üveg félig betörve, árad a hideg. Todopani, ahol ma alszunk a turistautak kersztezésén fekszik. Betódult egy rakat amerikai és rekesz számra isszák a sört. Olyan mint egy youth hostel és egy pub… Tovább
A második nap egy enyhébb, de szintén 1000 m-es mászással telt. Na, de hogy is kell elképzelni az útnak ezt az első szakaszát? Nepál legnépszerűbb turista útvonalán haladtunk az első két napban, ami Nayapultól Poon Hill-ig hozott fel minket kb. 2000 méter szintkülönbséggel. Az út tömve van turistákkal, fölfele lefele… Tovább
(szóval, úgy tűnik, hogy 2-3 naponta lesz internetem a hegyen is… a vendégházak némelyikében ahol alszunk van és ma is van, úgyhogy az első napi élményt feltöltöm… viszont annyira lassú, hogy képeket nem fogok tudni felrakni amíg le nem értem, akkor majd rakok fel mindenhez… rengeteg képet csinálok, gyönyörű) Reggelre… Tovább
Utazásom második szakasza másmilyen lesz, mint az első. Az utolsó iskolai napon még Panautiban belebotlottunk Ashokba aki Anil ismerőse szegről végről, nem mellesleg évek óta túravezető a hegyekben. Így aztán aznap délután nála vendégeskedtünk és egy csésze tea közben összeraktuk, hogy mire is van nekem szükségem ahhoz, hogy a hegyekbe… Tovább
A reggel szomorú búcsú hangulatban telt. Anilék elindultak nyolckor Kathmanduba. Én még maradtam egy utolsó dal bhatot enni a családdal. Szakítottam európai beidegződéseimmel a déli ebéddel kapcsolatban, ami eddig rendszeres hitetlenkedés és mulatság tárgya volt, és rendes nepáli módon délelőtt fél 11-kor megebédeltem. Nem fért a fejükbe, hogy hogyan bírom… Tovább
Nahát véget ért a tábor. Az utolsó este már a pihenés és lazítás jegyében telt. Február 17-e Shiva napja a tavasz megérkeze, az egyik legfontosabb ünnepnap. Nem mellesleg a rituális marihuana fogyasztás napja is, vagyis fél Nepál vigyorog és tüzeket gyújt. Mindenhol tüzek lobbannak fel, az utca közepén a házak… Tovább
(nem tudok ma képeket feltölteni, HTTP hibában végződik minden próbélkozásom, úgyhogy azokat később pótolom) Vége a tanításnak! Tegnap megtörtént az utolsó tanítási napunk is, ahol már igazából nem is tanítottunk, de megtapasztaltam milyen érzés lehet politikusnak lenni. Még szerencse, hogy vasárnap bevittem a suliba az Európa térképeket. Na de inkább… Tovább
